Egy Budapesti kórház szülészetén történt,ha nem hallom,látom nem hiszem el.

Egy Budapesti kórház szülészetén történt,ha nem hallom,látom nem hiszem el.

Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült – a szülés óta nem látták a szobában – és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant: – Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett.

Aztán a férfi csendben megkérdezte: – Bocsánat, hanem mit? – Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről?

Pedig van maguknál szaporulat szép számban! – Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek? – Hát. . . 30-40. 000 forintot. – Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.

Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezres, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. 

Kommentek

Kapcsolódó cikkek